A falusi
turizmus fogalma
A vidéki térségek alapvetően kis intenzitású,
diffúz, de sokszínű vonzerőire épül a vidéki turizmus
legáltalánosabb formája. Elsőként Ausztriában
és Németországban fejlődött ki az „Urlaub am
Bauernhof” kínálat, ami magyarra fordítva „üdülés
a parasztudvarban” jelentésű. Ezt a formát tartalmilag
a nálunk használatos falusi üdülés, falusi
turizmus meghatározással lehet rokonítani.
A Magyarországon jól ismert falusi turizmus fogalom
nem határoz meg egyértelműen turizmus terméktípust.
Inkább komplexitása, további termékeket átkaroló
jellege tekinthető alapvető jellemzőjének.
A
falusi
turizmus a falusi környezetben történő
szállásadáson túl (a vendégfogadó saját portáján
kialakított szálláshelyen fogadja vendégeit):
kulturális kínálatot (helyi hagyományok, ünnepek,
rendezvények, folklór);
gasztronómiát (saját ételeivel, házi termelésű
borral, pálinkával, szörppel stb. kínálja vendégeit,
ezzel már kapcsolatba lép az agroturizmussal);
borturizmust (saját pincéjében mutatja be a gazda
borait); természetjárást
(a természetvédelmi területek felkeresésével);
gyógyturizmust (közeli gyógyfürdő, vagy speciális
helyi klíma kihasználásával); lovas turizmust
(helyi lovasudvart bevonva a kínálatba); gyermektáborozást
jelenthet.
A kínálati elemeken alapuló meghatározást tovább
pontosítja a fogalom definíciója: „a városon kívüli,
helyi és regionális vonzóerőkkel rendelkező, gondozott
falusi, vidéki környezetben, a bel- és külföldi
vendégek szabadidő- eltöltési szükségleteinek
széles körű, kereskedelmi alapokon történő kielégítése
és az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók
együttműködése.”
Fontos jellegzetessége a falusi turizmusnak, hogy
vonzerői három nagy csoportba sorolhatók (Szabó
G. 2000):
1. A természet közelsége, a természetesség. A
falu, a falusi emberek tulajdonképpen egy közvetítő
kapocs szerepet töltenek be a városi, urbanizált
- természettől elszakadt - ember és a természetességét
még úgy-ahogy őrző vidéki táj között. A természet
közelsége egyaránt vonzerő a falusi, a természetjáró,
a kerékpáros, vagy ökoturizmus változatok számára.
2. A megőrzött hagyományok. A falvak - részben
elmaradottságuk folytán is - sokat megőriztek
abból a tárgyi és szellemi kultúrából, ami a magyar
vidéket jellemezte. Ez megtalálható részben a
falusi műemlék épületekben, a hagyományos gazdálkodás
tárgyi emlékeiben, és a hagyományos kézműves,
vagy agrár termékekben. Ebben a kategóriában emlegetendő
a helyi népviselet, népszokások, hagyományos ünnepek
látványosság és vonzerő értéke.3.Kiemelkedő jelentőségű
a falusi vendégszeretet, a családiasság, mint
vonzerő. A falvak vendégfogadása e téren megelőzi
bármelyik turisztikai kínálatot. A házigazda kedvessége,
a vendégbarátság, a családias hangulat a falusi
turizmus vendégek által leginkább elismert erőssége.
A SZÁLLÁSHELY-SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG FOLYTATÁSÁNAK
FELTÉTELEI (Összefoglaló a turisztikai szakmai
szervezetek részére)
A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK
(2006. december 12.) európai parlamenti és tanácsi
irányelvre tekintettel megalkotásra került a szolgáltatási
tevékenység megkezdésének és folytatásának általános
szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény, illetve
jelentősen módosultak a kereskedelemről szóló
2005. évi CLXIV. törvény előírásai. 2009. október
20-án kihirdetésre került a szálláshely-szolgáltatási
tevékenység folytatásának részletes feltételeiről
és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának
rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet
(a továbbiakban: rendelet). Elérhető és letölthető:
www.magyarkozlony.hu/Letöltések. Az új rendelet
október 25-én lépett hatályba. Az új rendelet
hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztette
a kereskedelmi szálláshelyek és a fizető vendéglátóhelyek
osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek
minősítéséről szóló a 45/1998. (VI. 24.) IKIM
rendelet, illetve a magánszálláshelyek idegenforgalmi
célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.)
Korm. rendelet is. A jövőben az új rendelet nem
tesz különbséget a korábbi magánszállásadói (falusi
és fizetővendéglátó szállásadás) és kereskedelemi
jellegű szállásadói tevékenység között, tekintve,
hogy a magánszemélyek által nyújtott szálláshely-szolgáltatás
is üzletszerű tevékenységnek minősül elsődleges
vagy kiegészítő jövedelemszerzési forrásként.
1.) Fogalom
A kereskedelmi törvény rendelkezései alapján a
szálláshely definíciója a szálláshelyszolgáltatás
folytatása céljából létesített vagy használt épület,
önálló rendeltetési egységet képező épületrész
vagy terület. A szálláshely-szolgáltatás az üzletszerű
gazdasági tevékenység
keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai
ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló
tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az
ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása.
Továbbra sem minősül szálláshely-szolgáltatásnak
az ingatlan tartós tartózkodás céljából
történő használatba adása lakásbérlet, házbérlet,
albérlet vagy ágybérlet keretében. Szálláshely-szolgáltatás
csak a kereskedelmi hatóság (települési jegyző)
szálláshely-üzemeltetési engedélyével rendelkező
szálláshelyen folytatható.
2.) A szálláshely–szolgáltatási tevékenység folytatásának
feltételei
Szálláshely-üzemeltetési engedélyt a kizárólag
szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített
szálláshelytípusokra lehet kérni, amelyek a következőek:
Szálloda: a szálláshelyen a szálláshely szolgáltatása
mellett egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, a
hasznosított szobák száma legalább tizenegy, az
ágyak száma legalább huszonegy. Panzió: a hasznosított
szobák száma legalább hat, de legfeljebb tíz,
az ágyak száma legalább
tizenegy, de legfeljebb húsz. Kemping: szállás
céljából a vendégek és járműveik számára elkülönült
területet, illetve üdülőházat és egyéb kiszolgáló
létesítményeket (például tisztálkodási, mosási,
főzési, egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk,
portaszolgálat stb.) biztosítanak, és amely legalább
kilenc lakóegységgel rendelkezik. Ha a kemping
területén csak üdülőházakat üzemeltetnek, az üdülőháztelep
megjelölést kell használni. Üdülőház: közművesített
területen a vendégek részére a szállást különálló
épületben vagy önálló bejárattal rendelkező épületrészben
(üdülőegységben) nyújtják, függetlenül a szobák
vagy ágyak számától. Közösségi szálláshely: az
egy szobában található ágyak külön-külön is hasznosításra
kerülnek, s ahol az e célra hasznosított szobák
száma legalább hat, az ágyak száma legalább tizenegy.
Egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára
hasznosított, a többi szálláshelytípus alá nem
tartozó, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás
rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak
lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított
szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma
legfeljebb tizenhat. Falusi szálláshely: a Balaton
Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének
elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat
megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény
szerint kiemelt üdülőkörzethez nem tartozó települések,
valamint a természetes gyógytényezőkről szóló
külön jogszabály alapján törzskönyvezett gyógyhelyek
kivételével az 5000 fő alatti településeken, illetve
a 100 fő/km2 népsűrűség alatti területeken található
olyan egyéb szálláshely, amelyet úgy alakítottak
ki, hogy abban a falusi életkörülmények, a helyi
vidéki szokások és kultúra, valamint a mezőgazdasági
hagyományok komplex módon, adott esetben kapcsolódó
szolgáltatásokkal együtt bemutatásra kerüljenek.
Ezen kívül a szálláshelyeknek meg kell felelniük
a kormányrendelet mellékletében szereplő, szálláshelytípus
szerinti minimum engedélyezési követelményeknek.
A szálláshely-szolgáltató a szálláshely-üzemeltetési
engedély nélkül nem kezdheti meg a tevékenységet.
A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelmet
a szálláshely fekvése szerinti illetékes települési
önkormányzat, Budapesten a kerületi önkormányzat
jegyzőjének kell benyújtani, külön erre a célra
rendszeresített nyomtatványt nem kell kitölteni.
A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemben
meg kell jelölni:
a) a szálláshely-szolgáltató nevét, címét, illetve
székhelyét,
b) a szálláshely-szolgáltató cégjegyzékszámát
vagy egyéni vállalkozó esetén vállalkozói nyilvántartási
számát,
c) a szálláshely-szolgáltató adószámát, statisztikai
számjelét,
d) a szálláshely címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát,
e) a szálláshely befogadóképességét:
ea) a vendégszobák, továbbá - kemping esetén -
területegységek száma, és
eb) az ágyak száma,
f) a szálláshely használatának jogcímét,
g) a szálláshely elnevezését,
h) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató mely szálláshelytípusra
kéri az üzemeltetési engedélyt,
i) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató a szálláshelyen
kíván-e élelmiszert, élelmiszernyersanyagot előállítani,
felhasználni vagy forgalomba hozni.
A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemhez
ezen kívül mellékelni kell:
a) nem a kérelmező tulajdonában lévő szálláshely
esetében a szálláshely használatának jogcímére
vonatkozó igazoló okiratot vagy annak másolatát
a tulajdoni lap kivételével, b) haszonélvezet
esetében - ha nem a tulajdonos vagy a haszonélvező
a szálláshely-szolgáltató - a haszonélvező hozzájárulását
igazoló okiratot, c) közös tulajdonban álló szálláshely
esetében, ha nem valamennyi tulajdonostárs a szálláshely-szolgáltató,
a tulajdonostársak hozzájárulását igazoló okiratot.
Ha a szálláshely-szolgáltató ugyanazon szálláshelyen
egyéb, a kereskedelmi tevékenységek végzésének
feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm.
rendelet szerinti bejelentésköteles kereskedelmi
tevékenységet kíván folytatni (pl. élelmiszer
forgalmazása), a bejelentésköteles kereskedelmi
tevékenységre vonatkozó, más hatóságnál megteendő
bejelentését és a bejelentésre előírt illeték
megfizetését a szálláshely-üzemeltetési engedély
iránti kérelmének benyújtásával egyidejűleg a
jegyzőnél is teljesítheti. A szálláshely engedélyezése
iránti eljárásban az egyéb szálláshelyek kivételével
a jegyző
szerzi be a szükséges szakhatósági engedélyeket
az egyes szakhatóságoktól (pl. ÁNTSZ, Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal, tűzvédelmi hatóság, építésügyi
hatóság). A szálláshelyszolgáltató kérelmére a
jegyző a szakhatóságokkal közös helyszíni szemle
megtartásáról intézkedik.
Az egyéb szálláshelyek engedélyeztetése során
külön előzetes szakhatósági eljárásra nem kerül
sor, ettől függetlenül pl. élelmiszer előállítás
vagy forgalmazása esetén utólagos hatósági ellenőrzésre
bármikor sor kerülhet a szolgáltatónál. A szálláshely-üzemeltetési
engedéllyel rendelkező szálláshelyekről a jegyző
nyilvántartást vezet.
3.) Hatósági ellenőrzés
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység felügyeletét
ellátó hatóság a települési jegyző, aki a kormányrendelet
mellékletében szereplő, szálláshelytípus szerinti
engedélyezési és üzemeltetési feltételeket jogosult
rendszeresen ellenőrizni. Ezen kívül az egyes
szakhatóságok folyamatos utólagos ellenőrzést
tarthatnak a szálláshely-szolgáltatóknál.
4.) Adatváltozás
A szálláshely-szolgáltató a szálláshely-üzemeltetési
engedély megadását követően az adatokban bekövetkezett
változást haladéktalanul köteles írásban bejelenteni
a jegyzőnek.
5.) Az engedély visszavonása és törlés a nyilvántartásból
A szálláshely megszűnését a szálláshely-szolgáltató
köteles a jegyzőnek a megszűnést követő 5 munkanapon
belül bejelenteni. A jegyző a bejelentést követően
haladéktalanul visszavonja az engedélyt és törli
a szálláshelyet a nyilvántartásból. Egyéb esetben
a jegyző a szálláshelyre vonatkozó jogszabályi
és hatósági előírások többszörös megsértése esetén
vonja vissza az engedélyt és törli a szálláshelyet
a nyilvántartásból. Ezt megelőzően először figyelmeztetésre,
pénzbírság kiszabására, illetve ideiglenes bezárásra
kerülhet
sor.
6.) Átmeneti rendelkezések, gyakorlati alkalmazás
A kereskedelmi szálláshelyek és a fizető vendéglátóhelyek
osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek
minősítéséről szóló a 45/1998. (VI. 24.) IKIM
rendelet, illetve a magánszálláshelyek idegenforgalmi
célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.)
Korm. rendelet alapján jelenleg működő szálláshelyek
esetében fő szabály szerint a szolgáltatóknak
nem kell
új engedélyezési eljárást kérelmezniük, amíg a
meglévő engedélyük nem kerül visszavonásra (automatikus
megfeleltetés a rendelet 3. számú melléklete szerint).
Ugyanakkor a rendeletben előírt szigorúbb követelményeket
(ideértve a definícióknál rögzített szobaszám,
ágyszám kritériumokat, illetve 1. számú melléklet
minimum követelményeit) minden szolgáltatónak
meg kell vizsgálnia, s eltérés esetén 2009. december
31-ig kell teljesítenie vagy a szükséges változást
bejelentenie a jegyző felé. Pl. jelenleg panzióként
üzemelő kereskedelmi szálláshely 12 szobával rendelkezik,
az új rendelet értelmében már szálloda szálláshely-üzemeltetési
engedéllyel kell rendelkeznie. A rendelet hatálybalépésekor
folyamatban lévő hatósági, illetve pályázati ügyek
eljárásaiban a szálláshelyek osztályba sorolása
vagy minősítése esetében a korábbi szabályok szerint
kell eljárni akár új szálláshely, akár már működő
szálláshely esetében. Erre automatikusan kerül
sor, az eljáró hatóság hivatalból veszi figyelembe
a korábbi minősítést vagy osztályba sorolást.
2010. december 31-ig a rendelet hatálybalépése
után működésüket megkezdő szálláshely szolgáltatók
saját döntésük szerint (ez nem kötelező előírás)
a régi feltételek alapján sorolhatják osztályba
vagy minősíthetik szálláshelyüket, pl. a megjelölést
használni szeretnék kereskedelmi kommunikációjukban.
Ehhez külön bejelentést nem kell tenni. Ehhez
hasonlóan, a rendelet hatálybalépésekor már működő
szálláshelyek is feltüntethetik jelenlegi minősítésüket
vagy osztályba sorolásukat. A korábbi osztályba
sorolásról vagy minősítésről, illetve az új szálláshelyek
esetében azok feltüntetéséhez kapcsolódó feltételek
fennállásáról kérelemre, pl. ez az igazolás egy
hatósági eljárásban vagy új pályázathoz szükséges,
a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, illetve
a
jegyző (falusi szálláshely és fizetővendéglátó
szálláshely) hatósági bizonyítványt állít ki.
2011. január 1. után már nem lehet a korábbi minősítési
és osztályba sorolási rendszerre hivatkozni, illetve
arra vonatkozóan igazolást beszerezni.
7.) Statisztikai adatszolgáltatás
Az egyéb szálláshely szolgáltatók (korábbi falusi
és fizetővendéglátó szálláshely-szolgáltatók)
kötelesek az adott naptári évre (tárgyév) vonatkozóan
a tárgyévet követő év január hó 31. napjáig (2010.
január 31-ig még a 2009. évre vonatkozóan a magánszállásadó
tevékenységről) a jegyzőnek írásban adatot szolgáltatni
a fogadott vendégek és a vendégek által a szálláshelyen
eltöltött éjszakák számáról. Az egyéb szálláshely-szolgáltatók
kivételével a többi szálláshely-szolgáltató (szálloda,
panzió, közösségi szálláshely, kemping, üdülőház
üzemeltető) az OSAP alapján, tehát a jelenlegi
rendszer
szerint továbbra is havonként tesz eleget statisztikai
adatszolgáltatási kötelezettségének a KSH felé.
A KSH 2010. január folyamán minden szolgáltató
részére megküldi az egész évre vonatkozó kérdőív
csomagot és a kapcsolódó részletes kitöltési útmutatót.
Az összefoglaló az Alkotmánybíróság 60/1992. (IX.
17.) AB határozata értelmében nem minősül a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvényben szabályozott jogi
iránymutatásnak, a benne megfogalmazott véleménynek
jogi ereje nincs, erre bíróság, illetve más hatóság
előtt hivatkozni
nem lehet.
Készítette:
Dr. Fekete Szilárd vezető-tanácsos (225-6580)
Dr. Gyenizse Dorottya főtanácsos (225-6581)
Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárság
Budapest, 2009. november 3.
