Falusi
turizmus
A turizmus, mint gazdasági ág nagyságára nézve
harmadik helyen áll a világon, a fegyver, és kábítószer
kereskedelem után. Mára már olyan szintre nőtte
ki magát, hogy egyetlen ország sem engedheti meg
magának, hogy a turizmus fejlesztését ne foglalja
be alapvető céljaiba.
1986-ban született meg a turizmus legújabb,
legátfogóbb fogalom meghatározása, eszerint:
“a turizmuson egyrészt az ember állandó életvitelén
és munkarendjén (lakásán és munkahelyén) kívül
valamennyi helyváltoztatását és tevékenységét
értjük, bármi is legyen azok konkrét indítéka,
időtartama és célterülete. A turizmus másrészt
az ezzel kapcsolatos igények kielégítésére létrehozott
anyagi, technikai és szervezeti feltételek valamint
szolgáltatások együttese.” (Csizmadia 1996)
A világon turizmus szempontjából vannak fogadó
országok, amelyek vonzó kínálatot tudnak felmutatni.
Ilyenek a tengerparti vagy hegyvidéki üdülőhelyek
illetve Európa nagyvárosai, mint a kulturális
turizmus által preferált desztinációk. Emellett
léteznek még küldő, illetve vegyes fogadó és
küldő országok is. A küldő országok célja, hogy
fogadó országokká váljanak, annak érdekében,
hogy a megtermelt jövedelem ne ki, hanem beáramoljon
az országba.
A turizmus olyan iparág, amely a máshol megtermelt
jövedelmet transzformálja át olyan területekre,
ahol egyébként nem lehetne magas jövedelmet
termelni. A küldő országok kiemelt turisztikai
értékekkel nem rendelkeznek, az ilyen hagyományokban
és látnivalókban vonzó vidékek számára a falusi
turizmus lehet olyan lehetőség, amellyel ki
tudnak törni a válságból. A falusi turizmust
fejleszteni olyan területeken érdemes, ahol
nincsenek kiemelt turisztikai értékek: tengerpart,
a hegyvidéki, téli sportközpontok, vagy hévizek
nyújtotta előnyök. Számos országban a jogszabályok
is így rendelkeznek, falusi turizmussal, csak
olyan településen lehet foglalkozni, ami nem
tartozik a kiemelt üdülőterületek közé.
Az Uniós országokban a falusi turizmust a következőképpen
jellemzik:
”Vissza a gyökerekhez! Ezzel kívánják kifejezésre
juttatni a városba szakadt polgárok természetes
vágyát és törekvését a szűkebb szülőföld újra
felfedezésére, megismerésére és megismertetésére
az új generációkkal” (Antal 1995)
Dr. Csizmadia Lászlónak a Magyar Falusi Vendéglátók
Országos Szövetségének elnöke megfogalmazása
szerint: A falusi turizmus a városon kívül,
helyi és regionális vonzerőkkel rendelkező gondozott
falusi, vidéki környezetben a belföldi és külföldi
vendégek szabadidő – eltöltési szükségleteinek
széles körű, kereskedelmi alapokon való kielégítése
és az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók
együttműködése.
A falusi turizmus Magyarországon elsősorban
nem a klasszikus tanyai vendégfogadást jelenti,
mert erre még nincs meg a kellő kereslet, hanem
az urbánus keretek között falvakban kiépült
vendégfogadást, amely nagyon sokszor közel van
valamely kiemelt turisztikai célponthoz, amely
időtöltési lehetőséget nyújt a falun üdülő családnak.
A falusi turizmus lehetőséget nyújt a mezőgazdaságban
dolgozóknak, hogy jövedelmüket kiegészítsék,
és fejlesztése elősegíti a kistelepülések felzárkózását.
”A falusi turizmus lényeges célja és előnye
a meglévő épületvagyon és az adott régió természeti
értékeinek hasznosíthatósága. A falusi vendéglátás
arra kínál esélyt, hogy a szinte soha nem használt
“tiszta szobák” –egy higiéniai modernizálás
után - alkalmassá váljanak az adott térség természeti
szépségei iránt érdeklődő turisták fogadására.
A szállás biztosításán túl a vendégre főzni
és mosni kell, a városi vendéget szórakoztatni
szükséges, tehát bővíthető a vidéki foglalkoztatottság.
Nagy előnye a vidéki vendéglátásnak, hogy a
saját vagy helyi termékek direkt módon értékesíthetők.
A falusi turizmus járulékos célja a népszokások,
ősi népi mesterségek felelevenítése, az ezekkel
kapcsolatos hagyományok újraélesztése és felkínálása
a turisztikai szolgáltatásokban.” (Csepregi
– Hajós, 1997).
A globalizálódás hatására a világ összeszűkülni
látszik, a kultúrák egyre inkább homogenizálódnak,
az egyes kultúrák egymásra hatása révén (és
a domináns – elsősorban amerikai – kultúra nyomására)
egyre inkább elveszni látszanak azok a kulturális
különbségek, amelyek egyedivé tehetnek egy országot
vagy egy népcsoportot. Az uniformizálódással
szemben megfelelő válasz a falusi turizmus fejlesztése,
amely a történelmi, kulturális örökség ápolásával
és a gyökerek felé fordulással mindezek megőrzése
mellett az érintettek egyéni vagy nemzeti identitástudatát
is erősíti.
A falusi turizmus mind Nyugat-Európában mind
Magyarországon a két világháború között alakult
ki. A kialakulásának előfeltételei voltak, hogy
az iparosodással a falvak egyre jobban elnéptelenedtek,
és így a felszabadult ingatlanokat, kis befektetéssel
falusi vendégfogadásra alkalmassá lehetett tenni.
Ezzel párhuzamosan a faluról elszármazott városi
lakosság, szívesen töltötte a szabadidejét falun,
ahol gyerekeinek megmutathatta mindazt, amit
ő gyermekkorában átélt. Magyarországon a polgárosodással
egy olyan réteg alakult ki, amely igényelte
a minőséges szálláshelyeket arra, hogy a szabadságát
eltölthesse, de nem szeretett volna külföldre
utazni. Mindezek mellett felmérték, hogy ez
a legegyszerűbb mód arra, hogy a termelők legkönnyebben
közvetlenül értékesítsék a termékeiket. Ezekhez
az igényekhez kiváló feltételeket nyújtott a
falusi idegenforgalom. Nyugat-Európában, azóta
is folyamatosan fejlődik a falusi turizmus,
míg Magyarországon a szocializmusban nem volt
kívánatos ez az üdülési mód, majd a nyolcvanas
évek végétől újra lendületet vett a fejlődés,
aminek köszönhetően ma körülbelül 900 településen
8000-10000 vállalkozó 25000 ággyal várja a falu
csöndjét választó potenciális üdülőket. E turisztikai
vállalkozók többsége szervesen kapcsolódik az
adott tájegység nyújtotta természeti és kulturális
adottságaihoz, de nagyon könnyen szembe ötlik,
hogy a falusi turizmus hazai tevékenységei és
a kulturális kínálata a Nyugat-Európainál jóval
szegényebb.
Szerbiában a falusi turizmus a hetvenes években
kezdett kialakulni, de ez nagyon torz fejlődést
jelentett, mert ott a falusi turizmus nem jelent
mást a hegyekben lévő turisztikai központok
körül létrejött néhány kirakat településsel.
Ilyenek vannak a Tara hegységben, a Sirogojno
etno falu Zlatibor térségében valamint Divcibara.
Vajdaságban falusi turizmusról nagyon korlátozottan
beszélhetünk. Néhány próbálkozás van szerte
a tartományban, de ezek tartalma még nem érte
el azt a szintet, hogy klasszikus falusi turizmusnak
lehessen nevezni.
A falusi turizmus célja, olyan üdülési feltételek
nyújtása a városi emberek számára, amelyet egy
kiemelt üdülőhelyen sem talál meg. A falu a
maga csöndjével, a természete nyújtotta erőforrásokkal
olyan pluszt tud adni a feltöltődni vágyó ember
számára ami máshol nem talál meg. A falusi turizmus
szem előtt tartja mindemellett a hagyományőrzést,
a vendég számára programként a hagyományos játékokat,
mesterségeket, az ezekhez kapcsolódó népszokásokat
lehet ajánlani. Az egész falusi vendéglátóhelyet
be lehet rendezni, az arra a vidékre jellemző
autentikus használati és dísztárgyakkal, úgy,
hogy az a komfortfokozatot ne csökkentse.
A falusi turizmus, mint ágazat egy gyűjtőfogalom,
ami önmagában nem életképes. Ha hozzá kapcsolódik
a bor-, a gasztro- a lovasturizmus, és az aktív
turizmus több hasonló válfaja akkor a falusi
turizmus a kínálati piac szereplője lehet, mely
komplex módon, a helyi vonzerő színvonalas termékké
alakításával és csomagolásával érvényesülhet
a turisztikai piacon. Mint átfogó turisztikai
kategóriának nem csak a szállásadást, hanem
az adott térség vonzóvá tételét is meg kell
oldania. A vonzerők feltárása, kiaknázási módja
és piaci értékesítése a falusi turizmus esetében
eltér a megszokott turisztikai üzletágaktól.
Sokan azt gondolják, hogy a falusi turizmus
egyenlő egy a falun működő fizetővendéglátással.
Ez nem így van! A falun üdülő családoknak programot
kell ajánlani, hisz nem várhatja el tőlük az
ember, hogy egész nap a szobában a négy fal
között üljenek. A programkínálat sokszínűvé
tételében rejlik a falusi turizmus sikere vagy
bukása. Egy vállalkozó nem tudja önállóan megvalósítani
mindazt a programkínálatot, amit egy igényes
vendég elvár. A programszervezést ezért összefogással
kell elvégezni. Az összefogás lehet önkéntes
alapon egy falu vagy kistérség vállalkozói által,
vagy az adott helyi önkormányzat, vagy valamely
civil szervezet kezdeményezésére. A falusi turizmus
alapfunkcióját a falusi vendégvárók biztosítják.
Az integráló szervezetek a funkciók működését
segítik elő. Gazdasági szempontból az alapfunkciók
működésének hatékonysága a perdöntő mert, ha
ez nem működik optimálisan az az egész rendszer
működését veszélyezteti.
”A falusi turizmusban a termék-előállítás
csak a vendéggel együtt értelmezhető. Az átalakítási
folyamat lényege nem más, mint az üdülésben
pihenésben új élményekkel gazdagodott, kipihent,
új ismereteket szerzett, új energiákkal feltöltődött,
megelégedett vendég. Az átalakítás részfolyamatai
a falusi házak, családok, illetve falvak vendéglátásra
alkalmassá tétele a vendéglátó tudás megszerzése,
a vendégek szabadidejének programlehetőségeinek
a kialakítása és végül a kapcsolatteremtés a
vendéggel és a vendéglátás lebonyolítása.” (Kovács
1997)
A rendszer alapvető rendező elve a vidéki
vonzerők vendéglátáson keresztül történő értékesítése
jövedelemszerzés érdekében. A falusi porták
vendéglátásra alkalmassá tétele, a vendéglátás
falusi környezetben való megszervezése lebonyolítása
úgy, hogy abba a vendéget, is mint aktív közreműködő
felet bevonjuk, és ezzel programot biztosítsunk
számára.
A falusi turizmus tevékenységei pozitív és
negatív hatással vannak a természeti környezetünkre.
A bevételek lehetővé teszik, hogy az adott régió
nagyobb gondot fordítson természeti értékei
megőrzésére. Emellett kapcsolat jön létre az
ember és a természet között, mely elősegíti
a természetvédelem céljainak megismerését és
megértését. A falusi turizmus az összes többi
idegenforgalmi tevékenységnél jobban kötődik
a természeti környezethez és tekintve az ágazat
fellendülését, az infrastrukturális berendezések
létesítése, a növekvő számú turista megjelenés
mind potenciális veszélyt jelent a környezet
számára.
A helyi önkormányzatok feladata az esetleges
integráció mellett a falusi turizmushoz nélkülözhetetlen
alap infrastruktúra kiépítése. Az önkormányzatoknak
fel kell ismerniük és meg kell szervezniük a
turizmus területén rájuk háruló feladatokat.
Az egyik kiemelt feladat a táj és településkép
kialakítása, a környezet rendbetétele, és annak
folyamatos ápolása. Ki kell alakítani az adott
település egységes arculatát, és harmonikus
egységgé kell alakítani a természetet és az
ember által alkotott építményeket. Mindezek
mellett a másik fontos tényező az infrastruktúra
kiépítése, amelybe beletartozik természetesen
az alapvető mellett a turisztikai infrastruktúra
kiépítése is. A meglévő adottságok a kiindulópontjai
annak a képnek, amely a turistákban, kirándulókban
kialakul. Ez a kép nem végleges, megváltoztatható,
átalakítható.
Forrás: www.ostorka.org.rs
