A csehek gyönyörű katalógusban mutatták be az Entropát. Aminek a lényege, hogy huszonhét európai alkotó állt össze, azért, hogy David Cerny vezényletével a képzőművészet nyelvén eltöprengjen azon, milyen előítéletek, sztereotípiák osztják meg Európát, emelnek korlátokat országok és népeik közé.

David Cerny azonban bevallotta Prágában, hogy egyedül készítette a huszonhét darabból álló mozaikszerű hatalmas anyagot, a többiek nevét ő találta ki. Kíváncsi volt, képes-e Európa nevetni magán. Hát most megtudja.

Akad, aki nevet, ha átverik, és akad, aki dühöng. Brüsszelben és a tagországok fővárosaiban most éppen ez a helyzet. Az Entropa címre kersztelt műalkotást a cseh elnökség 3. hetében tették közszemlére az Európai Tanács épületében. A cseh elnökség - melynek mottója Európa korlátok nélkül - közleményben tudatta, milyen büszke a tartalma miatt vitákat gerjesztő alkotásra. Ünneplés helyett azonban magyarázkodás következett.

Szófiában azonnal a külügyminisztériumba rendelték a cseh nagykövetet, és magyarázatot kértek, miért ábrázolta Cerny Bulgária egy részét török pottyantós illemhelynek. Aligha lehet értelmes diplomáciai magyarázatot adni az ilyesmire, és a bolgár lépés is jelzi, bizony az egyes országok általános humorérzéke közé is kelődtek bizonyos korlátok.

A cseh Európa-ügyi miniszter Alexandr Vondra úgy nyilatkozott, sokkolta az eset. Ennek ellenére megtartják a megnyitót. Ragaszkodván az előre meghirdetett dátumhoz, a csehek nyertek egy nap gondolkodási időt, hogy eldöntsék, nevessenek vagy dühöngjenek. A felelősséget mindenesetre Cernyre hárítják.

Csakhogy felelősök lehetnek a cseh kormányban is. Akik nem követték nyomon a munkát, akik átutalhatták a pénzt, akik kinyomtatták a színes katalógust, amely nemcsak a huszonhét tárgyat írja le és magyarázza el, hanem a művészek pályafutását, egyéni és csoportos kiállítását is tartalmazza. Így a magyar Cerese Ágnesét is, aki Magyarország térképére a brüsszeli világkiállítás jelképét, az Atomium szerkezetét helyezi rá, mondván nekünk magyaroknak csak ez jut eszünkbe a belga
fővárosról, ám a hatalmas gömbök görögdinnyék, az összekötő csövek pedig csabai kolbászrudak. Merthogy a belgák meg ezt gondolják rólunk. S vajon akad élő ember, aki még nem hallott Cerese Ágnesről?

Meg persze a többiekről. Például a lett Andrejs Spurisról, az ír John O'Connellről, a német Helmut Bauerről, az olasz Franceso Zampedroniról? S tegye mindenki szívére a kezét, nem gondolt még úgy Itáliára, mint egy hatalmas futballpályára, vagy nem az jut eszébe Franciaországról, hogy folytonosan sztrájkok bénítják, nem képzelte
még el Romániát Drakula kastélyaként?

A műalkotás a provokatív módszerével alighanem elérte célját. A helyzetet jól jellemzi, hogy kedden már a BBC is bemutatta, a műsorvezető láthatóan jót derült, aztán feltette a kérdést: marad az Entropa, vagy leveszik a tanácsi előcsarnok faláról?

A cseheknek rosszkor jött a művészi szabadságnak ez a megnyilvánulása. Két hét elnökösködés után 2009 elején ez a harmadik kínos ügy, amelyből valahogy ki kell mászniuk. Kezdték egy szerencsétlen nyilatkozattal a gázai konfliktus kirobbanása után, aztán semlegességet hirdettek az orosz-ukrán gázvitában. Mindkét bakit
korrigálni kellett. S most itt ez az átverés. Nem lesz könnyű kikeveredni belőle, akárhogy is döntenek, lesznek, akik kacagnak, s lesznek, akik megbántódnak. S persze kérdés, ki bízik meg ezután a csíny értelmi szerzőjében, kivitelezőjében, David Cernyben? Most már van huszonhat művészneve.

forrás: www.mti.hu